„Kreatív osztály” – köszöntjük az új kreatív világban!
A kreativitás ma a munka világában kívánatosabb, mint valaha. A trendkutatók egyetértenek abban, hogy a jövő a „kreatív osztályé”. De kik lesznek a szóvivői ennek az új „osztálynak”? És hol, milyen környezetben végzik majd munkájukat?"A kolléga mindig feketében jár" – jegyzi meg Birgit az új kollégáról. "Na persze" – feleli Markus nevetve -, "végül is a kreatív osztályon dolgozik. Eltekintve attól, hogy ezek a hétköznapi klisék jogosak vagy sem, egy biztos: a kreativitás napjainkban már nemcsak egyes speciális osztályok munkaköri leírásában követelmény. A találékonyság és a problémamegoldó képesség csaknem mindenhol elvárás.
A tudás alapú gazdaság kora
A tudás korunk legfontosabb nyersanyaga, ez ma már közismert tény. Azonban a statikus ismeret önmagában nem elég - hasznunk akkor származik belőle, ha az információkat megosztjuk, a tudást feldolgozzuk, és ebből végül új dolgok születnek. Ehhez pedig kreatív munkatársakra van szükség. De kit nevezhetünk kreatívnak? Csak a művészeket, a tervezőket, a reklámszakembereket, a fejlesztőket – vagy netán mindannyiannyájan azok vagyunk? Természetesen a lehetőséget mindannyian magunkban hordozzuk és olykor élünk is vele, azonban régebben a kreativitásnak korántsem volt olyan jelentősége, mint napjainkban. A tudás korszaka, és az azzal elindult tudás alapú gazdaság előtt többnyire a lineáris munkafolyamatok voltak jellemzők. A rutin fontosabb volt, mint a kreativitás. Fontosabb volt, hogy az ember hibátlanul alkalmazza az egyszer már megtanult dolgot, mintsem, hogy újat hozzon napvilágra. Ez azonban alapvetően megváltozott a legutóbbi évtizedekben. Jelentősen csökkent a rutin munkák aránya, és nőtt azoké, amelyek komplex kommunikációt és analitikus munkavégzést igényelnek. A fejlett országokban foglalkoztatott emberek közel 80%-a olyan munkát végez, amelynek középpontjában az információ feldolgozása áll. Nem csoda tehát, ha napjainkban a kreativitás és az innováció keresettebb, mint valaha, és a kreativitás és innováció ma már nem csupán jelszavak.
Kreativitás, mint vállalati érték
Nagyon izgalmas ebben az összefüggésben egy másik változás: felmérések igazolják, hogy napjainkban a vállalatok 68%-a számára az immateriális vagyon fontosabb, mint a materiális, további 28% pedig úgy gondolja, hogy mindkét tényező egyformán fontos. Ez konkrétan azt jelenti, hogy a cégérték, a know-how, az innovációs potenciál vagy a szabadalmak a szó legszorosabb értelmében nagyon sokat érnek. Az utóbbiak száma egyébként 2000 óra gyorsan növekszik, 2007-ben pl. kétszer annyi szabadalmat jelentettek be, mint 7 évvel korábban. A kreativitás ezzel egyértelműen jelentős vállalati gazdasági tényezővé vált.
A kreatív osztály
A "klasszikus kreatív ipar" olyan területeket ölel fel, mint a design, a reklám, az építészet, a zene, a film és a művészetek. Világos, Hhogy esetükben a kreativitás kulcsszerepet játszik. Bármilyen meglepő azonban, Németországban a kultúra és a kreatív-gazdaság a harmadik helyen áll az értékteremtésben. Csak a gépipar és a gépjárműipar előzi meg.
Richard Florida amerikai szociológus a "The Rise of the Creative Class" (2002) c. könyvében egy lépéssel tovább megy, amikor a kreativitás gazdaságra gyakorolt hatását értékeli. Úgy gondolja, hogy a "kreatív osztály" (amelyet ő nevezett el így) egy adott társaság gazdasági meghatározója! Az amerikai dolgozók több mint egyharmadát ehhez az osztályhoz sorolja, amely a bruttó társadalmi össztermék felét állítja elő. Ehhez természetesen tudnunk kell, hogy Richard Florida a kreatív osztály fogalmát tágan értelmezi. A maghoz tartoznak azok az emberek, akiknek fő feladata, hogy valami újat hozzanak létre. Az ő újításaik új termékeket, optimalizált folyamatokat, vagy új szemléletet eredményeznek. Florida azonban ebben az osztályba sorolja az ún. "kreatív szakembereket" (creative professionals) is. Ilyenek pl. az ügyvédek, egyetemi tanárok, menedzserek, tanácsadók, szoftverfejlesztők, mérnökök, orvosok és mások is.
Mi vonzza a kreatívokat?
Florida azt is tanulmányozta, hogy mely régiók vonzóak az egyébként nagyon mobil kreatív osztálybeliek számára, és három olyan tényezőt definiált, amelyek jelentős befolyást gyakorolnak a kreatív emberek helyválasztására. Ez a három tényező a technológia, a tehetség és a tolerancia. Az első két tényező régóta ismert, a tolerancia azonban új szempont. A toleranciát a nyitottság, az új iránti fogékonyság jellemzi – egy térség toleranciáját Florida a perifériás csoportokkal való bánásmódon méri le, pl. azon, hogyan viszonyulnak a homoszexuálisokhoz és a művészekhez. A "bohém index-szel" megpróbálta mérni, hogy hány művész él egy adott régióban. Florida tézise szerint: ahol tolerancia van, ott sok művész él, ahol pedig sok művész él, jó esély van arra, hogy más kreatívok is letelepedjenek. A különböző személyiségek széles spektruma lehetővé teszi a gondolatok, ötletek magas szintű cseréjét, ami felvirágoztatja a gazdaságot.
Az egyes városok, régiók akkor járnak el helyesen, ha vonzó környezetet bitzosítanak a kreatív osztályoz tartozók számára, mert – amint azt Florida írja – már most globális verseny folyik a kreatívokért. Ez a verseny döntő jelentőségű lesz a 21. század gazdaságában, fejti ki Florida egy későbbi publikációjában, a 2006-ban megjelent "The flight of the Creative Class"-ben.
Mi köti össze a kreatívokat?
Mi köti össze az új kreatívokat? A válasz egyszerű: az autonómia és a rugalmasság iránti erős igény. Újat alkotnak, önállóan, minden kötöttség és irányítás nélkül. Újat, ami meghatározza a jelent és a jövőt.
Az, hogy egy ilyen munka- és életfelfogásnak nemcsak pozitív oldala van, az kézenfekvő. Ha gond van, és nem működnek a dolgok, gyakran hiányzik a támogatás. Azon kívül vannak, akik inkább úgy érzik, belekényszerítették őket egy megterhelő függetlenségbe, ahol a rugalmasság kényszerré, és a kitörés az ÉN Rt. bizonytalan, kétes helyzetéből nehézzé válik.
Kreatív közösségek
Azok a hálózatok, amelyek a kölcsönös segítségnyújtásra és inspirációra épülnek, nem csak ilyen esetben döntő jelentőségűek. Ösztönző környezetet teremtenek a lelkesedni képes kreatívok számára. Ilyen pl. az "Uchronia Community", amelyet a belga sztár tervezők, Jan Kriekels & Arne Quinze alapítottak, akik a kreativitást a spiritualitással akarják összekötni. Ez pedig azt jelenti, hogy kerülni akarják a saját értékek, ideológiák mentén történő gondolkodást azért, hogy a globális megértés, elfogadás felé fordulhassanak. Az elképzelés működik: a közösség növekszik, és új termékeket, ötleteket, terveket hoz napvilágra.
Egy másfajta kreatív közösség működik Bécsben, három helyszínen: a csavargyárban, a kalapgyárban és a Rochusparkban. A kreatívok itt bérelnek irodákat, mégpedig az alábbi mottóval: "az otthon végzett munka a tegnapé, a közösségben végzett a máé". Ha otthon már fejünkre szakad a tető, vagy inkább szeretünk együtt lenni hasonló gondolkodásúakkal, ahelyett, hogy otthon ülnénk egyedül, akkor a közösségben izgalmas, inspiráló munkakörnyezetre találhatunk. Azonkívül, itt kialakul az együttműködés és a szinergiák. Ha valakinek pl. grafikusra van szüksége, akkor rögtön ismer valakit a szemközti irodából, nem kell külső embert keresnie. Nem mellékes a rajongó tábor sem - az ünnepek, kiállítás-megnyitók is jobban sikerülnek együtt.
Anna Voltren
