Mindenkinek szüksége van egy saját „rögtönzött irodára”!
Mindenkinek szüksége van egy saját „rögtönzött irodára”!Amikor a férfi kilépett a felvonóból, azonnal észrevette őket: Kétségtelenül két-három fővel többen ácsorogtak az irattár ajtajában, és ott támasztották az öreg konténert. Valami történt tegnap óta! – gondolta Patrick. Nem csoda, hiszen tegnap egész nap külföldi vendégek jártak körbe a házban. Kár, hogy perceken belül kezdődik az értekezlet – de sebaj, a nap folyamán lesz még alkalom rákérdezni. Az a kis kerülő a műszakiak felé mindig hasznos információkkal szolgál. „Viszlát hamarosan!”A taposómalmot megszakító rövid szünetek, pihenők nagyon fontosak, mégis alig figyelünk rájuk. Az eredmény pedig: rideg teakonyhák, sötét, nyomtató sarkok, hideg folyosók és előterek. Elhanyagolt helyek, pedig jelentőségük sokszorosan felülmúlja eredeti funkciójukat. Fontosságuk megnyilvánul abban a rögtönzött térkialakításban, amivel a dolgozók ezeket a területeket rövid úton "kisajátítják".
Pihenőhelyek az irodában – az egyéniség kibontakozásának terei
A munka világa egyrészt józan tárgyilagosságot követel, másrészt lelkesedést, személyes elköteleződést vár el tőlünk. Kötéltánc ez, ami nem mindig megy könnyen. Hogyan kezeljük a felgyülemlett indulatokat, az elfojtott haragot, a jó, de mégsem hasznosított ötleteket, a személyes napi problémákat? Röviden szólva – minden irodában ott van a szakmai mellett a személyes emberi oldal is. De hol vannak azok a helyek, ahol csak "emberek" lehetünk? Nos, ha a vállalat nem gondoskodik ilyenekről, akkor a dolgozók maguk hozzák létre őket.
Biztos kaland – a dohányzó övezet
Bár "szociálisan inkorrektnek" minősülnek, a dohányosok mindig kommunikatív lények voltak. Sőt, nem olyan régen még, a szagról felismerhető dohányos övezetek csaknem minden vállalatnál az emberek közötti kapcsolatok végső színtereit alkották. A hamutartó mellett mindenki egyenlő, lelkileg összeköti a dohányosokat a káros szenvedély. Még a nemdohányzók is szerettek volna közéjük tartozni.
Időközben egészségesebben élünk, és a "javíthatatlanokat" - ha szokásukat egyáltalán megtűrik – eldugott helyekre száműzik. De bárhogy is: ülőhellyé alakított üdítős ládákkal, kartondobozokkal, régi rádióval, CD-lejátszóval, két illatgyertyával és némi virággal gyorsan otthonos környezet teremthető, ami hívogató mindenki számára. Jó itt beszélgetni.
Az emberek még a dohányzást szigorúan tiltó vállalatoknál is megtalálják a megfelelő helyet és módot. A teljesen kiszorított "dohányfüggők" – útonálló módjára – az irodaépületek előtt rendezkednek be, és új kommunikációs helyszínt alakítanak ki.
Az önellátók kedvence – a teakonyha
Sűrűn látogatott terület, sőt nem ritkán az egyetlen zug az irodában, ahol zavartalanul elrejtőzve, bárkivel cseveghet az ember – persze csak addig, amíg mások nem csatlakoznak hozzájuk. A megfelelő térkialakítás itt is ritka. Éppen ezért: minél kreatívabb egy ágazat, annál érdekesebb rögtönzésekkel találkozhatunk.... előfordult már, hogy a dolgozók nyugágyakat állítottak be a konyhába. A középpontban természetesen – a névvel ellátott, felcímkézett - élelmiszerek és italok állnak. (Ki ne dühöngött volna már azért, mert furcsamód "eltűnt" a magával hozott ebéd?) A legféltettebb darab mindig az otthonról hozott kávéscsésze. Miközben valóságos expedíciót indítunk kedvenc csészénk megtalálására, igen sok emberrel kényszerülünk szóba állni, "meggyanúsítva" őket az engedélynélküli használattal. A beszélgetés témája mindig garantált.
A kézzelfogható szerencse – a nyomtatószoba
Ugyancsak kedvelt találkozási pont, ahol a kötetlen kommunikáció elkerülhetetlen. Soha nem tudhatjuk, kibe botlunk a nyomtatónál. De éppen ez az izgalmas benne, mert valaki biztos, hogy van ott. Néhány doboz nyomtatópapír és tintapatron-halom felett egész kedélyesen lehet ácsorogni és beszélgetni, míg a kívánt nyomtatás végre megérkezik. És hozzá még mennyi érdekes dolgot megtudhatunk! A saját nyomtatásunk keresése közben jó pár figyelemre méltó, bár nem nekünk szánt anyaggal találkozhatunk. Micsoda pech!
Még a sokat szidott papírbeakadás is hasznos lehet valamire. A közös hibaelhárítás többet ér minden incentive utazásnál. Végy egy viszonylag egyszerű feladatot, két-három véletlenszerűen összeverődött kollégát, és az eredmény a közös problémamegoldás felemelő érzése lesz. Az ember máris rövid időre kikapcsolja a súlyosabb problémákat, és tiszta fejjel néz szembe az újabb kihívásokkal.
Apró szigetek – az előcsarnok, az előszoba, a folyosó és a lépcsőház
Többnyire súlyosan elhanyagolt, gyakran hideg, sivár terek, amiket csupán kényszerűségből használnak, hogy A pontból B pontba eljussanak. Kár, mert éppen itt keresztezi egymást a különböző osztályok dolgozóinak útja. A lépcsőházi beszélgetés többnyire kedélytelen, következésképpen rövid. Pedig lehetne informatív és inspiráló is!
A rögtönzött berendezéstől a tudatos térkialakításig
Patrick még pontosan emlékszik, hogy az ügyvezetés utasítása eredetileg így szólt: "kerüljék a folyosón való huzamos tartózkodást, étkezést, kávézást!" Időközben azonban valami mégis megváltozott, és a menedzsment jobb belátásra tért.
Az iroda legutóbbi felújításakor külön helyiséget rendeztek be "nyitott kommunikációs" célokra. "Mit akarhat ez jelenteni?" – morfondírozott Patrick. A kollégák gyorsan megmagyarázták: a jellegtelen teakonyhát – ahol ráadásul mindig rossz lelkiismerettel tartózkodott az ember a feltétlenül szükségesnél hosszabb ideig—felváltotta a szépen megtervezett kávézó tér, az informális kommunikáció színhelye.
"Igen örvendetes, hogy egy alulról jövő kezdeményezés intézménnyé válik" – hangzik az egyöntetű vélemény. "No persze csak addig, amíg annyira nem intézményesül, hogy újabb informális terek jönnek létre" – gondolja Pat, majd felrántja kabátja gallérját, és elnyomja a cigarettát. Az iroda maga a változás. Ez így van, akár tetszik, akár nem.
Nicole Schemerl-Streben / Brigitte Schedl-Richter
