Bene Irodabútor

Életterek: a múzeum

Az aktuális Office.Info sorozatban különleges identitású tereket keresünk fel, megvizsgáljuk kialakításukat és mûködésük módját. A sorozatban elõször a múzeummal, ezzel a levéltári lelkiismeret és élménykultusz között elhelyezkedõ kulturális szertartáshellyel foglalkozunk.

Nem hiába mondják: a térnek karaktere van. Mindegy, hogy ott dolgozunk, tanulunk, oktatunk, kommunikálunk, szórakozunk, vagy pihenünk. Az adott célra "kialakított" tér rendszerint egyértelmûen figyelembe veszi vagy a használónak, vagy magának a tevékenységnek a jellemzõit. Az már egy más kérdés, hogy egyáltalán "mûködik-e"? Ez utóbbi attól függ, hogy a tér érzelmileg megérint-e minket. A hatás mégiscsak több, mint a magasság + falszín + fölállítási felület négyzetgyöke.


A látogató szemével

A múzeumoknak különleges komplexitása van. Abszolút "sztár" az épület, az építészeti megoldás, ami olyan ígéreteket sugall a látogatóknak, amik a látogatók elvárásait már a belépés elõtt jelentõsen meghatározzák. Napjaink múzeum-építészete olyan látványos, mint talán soha még a korábbi századokban, és folyamatosan értékítéletet és vitákat provokál. Legyen bár szó Yoshio Taniguchi New-York-i Modern Mûvészetek Múzeumáról (MoMA), Shigeru Bans és Jean de Gastines lyoni Természettudományi Múzeumáról (Musée des Confluences), a Jean Nouvels által tervezett Louvre Abu Dhabi épületérõl, vagy Ortner & Ortner bécsi múzeum-negyedérõl (Museumsquartier Wien) – mindegyik múzeum mûalkotás és építészeti presztízs-tárgy.
De hogyan viselkedik a múzeum az "övéivel", a mûvészettel és a látogatókkal szemben, ill. egyáltalán milyen, mint munkahely? Új követelményeknek igyekszik megfelelni, vagy inkább a tradicionális feladatokra összpontosít? Egy biztos: a múzeum továbbra is egy egészen rendkívüli hely, különleges légkörrel és komoly kihívásokkal.


Szemlélõdés vagy élmény?

Pihen a terem az aranyló fényben, ami - a redõnyön megtörve - a magas ablakokon beszûrõdik, és finoman ráhull a parkettára és a párnás padokra. Az orgona színû falakon festmények függnek. A teremben szinte hallani csendet. Távolban olykor lépések koppannak. Ron szereti a délelõttöket, amikor csupán néhány látogató téved be a múzeumba. Az idõ – úgy tûnik – itt más ritmusra jár, és megfeledkezik a kinti sürgés-forgásról. Mintha az lenne a fõ gondja, hogy teret engedjen a gondolatoknak, amelyek szép lassan útjukra indulnak.


Projekt küldetéssel

A múzeum szó eredete az ógörög nyelvben gyökerezik. A múzsák istennõk voltak, akik a mûvészetet, a kultúrát és a tudományt védték, és akiket különbözõ helyeken tiszteltek. Az elsõ, mai értelemben vett múzeumot, 1471-ben alapította IV. Sixtus pápa a római Capitoliumon. Nem sokkal késõbb, 1506-ban nyitotta meg a Vatikáni Múzeum szoborgyûjteményét az elõkelõ réteghez tartozó szûk közönség elõtt. A múzeumok már a 18. századtól kezdve a neves építészek legfõbb célfeladatai közé tartoznak. Az 1871 és 1891 között, Gottfried Semper és Carl von Hasenauer tervei szerint, olasz reneszánsz stílusban felépített bécsi Mûvészettörténei és Természettudományi Múzeumok (Kunsthistorische und das Naturhistorische Museum in Wien) pompás mûemlék épületek. Még a mai látogatót is lenyûgözik a fényes elõcsarnokok, lépcsõházak és kupolák, amelyek nemcsak a nagyság és magasztosság érzetét keltik, hanem a maguk korában egyfajta politikai nyilatkozatnak minõsültek és oktató jelleggel is bírtak.
Egy adott kor építõmûvészete egészen a 20. századig meghatározta a múzeumok külsõ megjelenését. Ekkor azonban egy új, kísérletezõ szellem nyert teret a múzeum-építészetben. Sztárépítészek, mint Hans Hollein, Daniel Libeskind, Frank O. Gehry, Zaha Hadid, Mario Botta, Tadao Ando, Jean Nouvel vagy Renzo Piano alkottak ill. alkotnak olyan újszerû, szenzációs épületeket, amelyek akár egy egész város arculatát meghatározzák. Ráadásul olykor úgy tervezik és építik meg ezeket a kultikus helyeket, hogy a belsõ térkialakítás még nincs is megoldva. Jó példa erre a Daniel Libeskind által tervezett berlini Zsidó Múzeum (Jüdisches Museum Berlin). Az 1999-es megnyitását követõ elsõ két évben a múzeumnak már 350.000 látogatója volt, jóllehet az épület még üresen állt. Mindenkit lenyûgözött a többnyire asszimetrikusan elhelyezkedõ termek látványa, amelyeknek kompromisszummentes optikáját kizárólag a síkfelületek harmóniája és megtörése adta.


Ez nem is múzeum

Az elsõ modern múzeum, ami késõbb messzemenõen meghatározta a múzeum építészeti megközelítését, a Frank Lloyd Wright által 1940-ben tervezett és 1959-ben megnyitott Solomon R. Guggenheim Múzeum (Solomon R. Guggenheim Museum ) volt New York-ban. A megbízó, Hilla von Rebay írta egykor Wright-nak: "Azt szeretném, ha az épület egy emlékmû, az emberi szellem temploma lenne." Az is lett.
Az épület egy felfelé kiteljesedõ spirálban tör a magasba. A látogatót lift viszi fel az üvegkupoláig, ahonnan a spirálformájú rámpán lefelé halad, úgy, hogy közben a falakon kiállított mûkincsek kísérik útját. Az épület azonban még ennél is többet tud. A kör formájú múzeum befelé nyitott, ami egyrészt kellemesen nagyszabású légkört teremt, másrészt bepillantást enged más szintekre is, kapcsolatot teremtve a terek (és a bemutatott korszakok) között. Továbbá a galériát különbözõ szekciókra osztották, amelyek a spirál alakú folyosóról érhetõk el. Ez a térfelosztás a citrusfélékre emlékeztet. Az épületben egyébként sok minden emlékeztet a természetre, az organikus formákra kölcsönöz, és így nemcsak a térben, hanem tematikusan is közel áll az õt körülvevõ Central Parkhoz.
A Guggenheim nemcsak elismerést, de heves kritikákat is kapott, elsõsorban mûvészektõl és mûkritikusoktól, akik úgy vélték, hogy ez az épület abszolút nem alkalmas múzeumi célokra, mert a kiállított tárgyak árnyékban vannak. Wright ezzel szemben a koncepcióban az építõ- és képzõmûvészet csodálatos összhangját látta megvalósulni, mégpedig olyan formában, ahogyan az a mûvészet világában korábban nem létezett.


Elmés és többfunkciós

Nemcsak az építészeti eredetiségre való igény növekszik folyamatosan, de drámaian megváltoztak a múzeumok prezentációs módszerei és mûködési területei is. Az utóbbi évtizedekben nõtt a tényleges kiállítási felület. A modern múzeumok nemcsak nagyszabású elõcsarnokkal, hanem kávézóval, üzlettel, pihenõ termekkel, könyvtárral, családi szobával és természetesen – amennyiben erre lehetõség van – szabadtéri egységekkel is rendelkeznek.
Ehhez jön még a színház, az étterem, az elõadó, rendezvény és konferencia terem. A nemrég (újra) megnyitott kanadai Mûvészeti Galéria (Art Gallery of Edmonton, Kanada) épületével Randall Stout építész egy "új álmot" álmodott, ami egyrészt további tereket kínál, másrészt kifinomult építészetével gyõz meg: hatalmas üveghomlokzat, szalagszerû lendületes formák, szobrokkal díszített terasz, a térben szabadon "lebegõ" hall. A látogatás garantált élmény. A múzeum egy élettel teli hely, ami vonzza a látogatókat, akik szívesen tartózkodnak az épületben. Ne feledkezzünk meg a mûvészetrõl sem: a kiállítási felület a korábbi épülethez képest csaknem a duplájára nõtt.
Az elmondottakból már körvonalazódik napjaink meghatározó trendje. A változatosság, az interaktivitás, a rugalmasság, a sokoldalú média-támogatottság és a magas mûszaki színvonal a múzeumot a különbözõ találkozások kreatív színpadává alakítja.
Kéz a kézben járnak az elõadás- és életképszerû térkoncepciók, amelyek középpontba állítják az értelmi és érzelmi élményt. Sokszor több területet átfogó eredménnyel.


"A kultúra városa"

Ahol egy múzeumnak van hely, ott több is helyet kaphat. A modern "kulturális negyed" ötletét – mint ahogy az más esetben is elõfordult már – túlszárnyalták az Arab-félszigeten. Abu Dhabiban (Egyesült Arab Emirátusok) a Boldogság-szigeten (Saadiyat-Island) egy egész kulturális város épül, ismert nevû, gigantikus mûvészeti központokkal: a Jean Nouvel tervei alapján épülõ Louvre Abu Dhabi egy félig átlátszó tetõ alatt megbúvó "fürtös" épületegyüttes. Épül a hatalmas Guggenheim Abu Dhabi (ehhez kapcsolódik a Verena Formanek szenior projekt menedzserrel készült interjúnk). A tervezõ – akárcsak Bilbaoban – Frank O. Gehry. A konstrukció kihúzott és egymásra tolt kockákból, hasábokból és gömbökbõl áll. Mindkét múzeum látványos építészeti gyöngyszem, amely magába olvasztja, és a modern életérzés nyelvén interpretálja a tradicionális helyi építészetet. A Foster + Partners iroda építészei által tervezett, ugyancsak a Boldogság-szigeten (Saadiyat-Island) épülõ Zayed National Museum formáját a sólyom, az Egyesült Arab Emirátusok jellegzetes szimbóluma ihlette. Az öt szárny formájú torony ferdén nõ ki a földbõl.
A vakolatlan betonból készült negyedik épületetet, a kolostori puritánságáról híres Tadao Ando tervezte. A daus-ra, az arab kereskedõk tradicionális vitorlására emlékeztetõ épület a Tengerészeti Múzeumnak (Maritime Museum) ad otthont. Tervben vannak további épületek is, többek között Zaha Hadid és Hani Rashid tervei alapján.


... a másik oldal

Természetesen vannak meggyõzõ ellenérvek is. Olaszországban pl. úgy vélik, hogy a mûvészetet nem szabad elválasztani attól a környezettõl, amiben megszületett. A mûnek az eredeti épített környezetében kell maradnia. Ott nagy hangsúlyt fektetnek a gyûjtemény, a történelmi tér és a múzeumépület közötti alapvetõ kapcsolatra. Ez utóbbi így egy funkcionális keretfeltétellé "degradálódik", és inkább semleges marad. Klasszikus példa erre a Carlo Scarpa tervezte veronai Museo Castelvecchio.
Ugyancsak az eredeti környezetet próbálja elénk varázsolni a spanyol Római Mûvészetek Múzeuma (Museum für Römische Kunst) Meridában. A kiállított tárgyaknak Rafael Moneo tetõcseréppel borított betonépülete ad otthont. Az épület átveszi a római építészet több elemét, amit aztán lefordít a mai építészet nyelvére, hogy a múzeum épülete és a gyûjtemény tökéletes egységet alkosson, amit a látogatók mûvészi élményként élnek meg.
A múzeum - amint azt a látogatás során tapasztaltuk - sokoldalúan interpretálható, és korlátlanul alakítható. Legyen szó csendes szemlélõdésrõl vagy interaktív foglalkozásról, dokumentálásról, tanulásról vagy kutatásról, narratív beszámolóról vagy színielõadásról, végül is a térélmény az az érzelmi tényezõ, ami a szándékot célhoz viszi, és a tervet megvalósítja. Vagy esetleg mégsem! Nagyon izgalmas!


Ronnie Sambor / Brigitte Schedl-Richter