Bene Irodabútor

Verena Formanek, Boldogság-sziget (Saadiyat Island), Abu Dhabi

Verena Formanek Innsburckban született, iparművészetet tanult a bécsi Iparművészeti Egyetemen (Universität für angewandte Kunst), majd szabadúszó művészként tevékenykedett. Veronika Schwarzingerrel együtt alapító tagja a V&V Galériának (Galerie V&V). 1989-ben váltott, és a bécsi Iparművészeti Múzeumnál (MAK Wien) vállalt állást, ahol a kommunikáció, a design és a kiállítások kurátoraként a nemzetközi művészek (Donald Judd, Jenny Holzer stb.) állandó kiállításának megújításáért volt felelős. 1993-ban Peter Noever igazgató helyettese lett. Pályájának következő állomása a bázeli (Svájc) Fondation Beyeler híres műgyűjtemény volt (1997-ben nyitották meg a Renzo Piano által tervezett új múzeumépületet), ahol 1996-2004 között helyettes művészeti vezetőként dolgozott.

Olyan világhírű múzeumokkal dolgozott együtt, mint a MoMA vagy a Guggenheim, New Yorkban, a Centre Pompidou és a Picasso Múzeum (Musée Picasso) Párizsban, a Tate Modern Londonban, vagy a KHM Bécsben.
Ezt követően Verena Formanek a zürichi Iparművészeti Múzeumban (Museum für Gestaltung) vette át a gyűjtemények igazgatását (2006-2009). Bázelben, Zürichben és Linzben folytatott tudományos, kutató- és oktató tevékenységet. Nevéhez számos publikáció fűződik, köztük időrendben utolsó az "Every Thing Design" (Mindenben megjelenő design - Hatje Cantz Kiadó). Előkészületben van: Werkdokumentation des Schweizer Designers Hannes Wettstein (Hannes Wettstein svájci iparművész munkaanyagai-Lars Müller Kiadó). 2010. év óta Verena Formanek az új Guggenheim Abu Dhabi szenior projekt menedzsere. A múzeum várhatóan 2014-ben nyílik meg. Tervező: Frank Gehry. Verena Formanek Zürichben, Bécsben és Abu Dhabiban él.

Valakinek, aki örökké ingázik, nemcsak városok, de kontinensek között, lehet egyáltalán fő munkahelye? Ha igen, akkor hol?

Az igazi munkahelyem a fejemben, pontosabban a számítógépemben van. Állandóan úton vagyok, igaz csaknem mindig online. Valahogy ez már egy függőség, egy szenvedély. A desingt tekintve inkább rugalmas "munkahely-típus" vagyok. Mára már leszoktam arról, hogy hajnalban az okos telefonnal keljek, éjszaka pedig az amerikai kollégák leveleire válaszoljak. Ez az időeltolódás miatt alakult ki, és persze a magunkra erőltetett rohanó tempó miatt is. Igen, erőltetett - ez a helyes kifejezés! Leginkább az otthonomban kialakított irodát szeretem, legyen az bárhol – Bécsben, Bázelben, Zürichben vagy Párizsban -, mindenhol menedék és nyugalom számomra. Bárhol is vagyok, lényegében hasonlóan rendezem be. Visszafogottan, sok-sok könyvvel.

Az irodában inkább egy helyben dolgozik folyamatosan, vagy szereti váltogatni a helyszínt?

Nagyon elmélyülten, egy helyben dolgozom: a hely pedig az íróasztalom, és természetesen rajta a számítógépem. A munkát pontos időbeosztás alapján végzem. Reggel korán kezdek, és későn távozom (és ezt örömmel teszem).
Ha erősen koncentrálnom kell egy feladatra, akkor - mivel már rég megszűntek az egyszemélyes irodák -, bezárkózom egy tárgyalóba. Itt Abu Dhabiban gyakran vannak telefonos konferenciák, amiken a Los Angeles-i és New York-i partnerek is részt vesznek.

Ezek rendszeresek, és persze függnek azoktól a helyszínektől, ahol éppen dolgozunk. Nem hagyhatom ki a videó konferenciákat sem. Eddig fel sem tűnt, hogy milyen sokszor változtatok helyet az irodában.

Milyen jelentőséget tulajdonít az irodájának? Mi a fő funkciója?

Az iroda az a "másfajta" tér. Az irodában koncentrálni akarok. Van egy előre megfogalmazott célom. A magánéletben sokszor hagyom menni a dolgokat a maguk útján, nem mindig vagyok fegyelmezett. Az iroda más. Ott nyugodtnak, összeszedettnek kell lennem, tisztán, világosan kell gondolkoznom. Az irodában legyen sok-sok könyv és wireless internet is. A berendezés legyen modern, de ne legyen unalmas. Számomra fontos a rugalmas munkafelület.
Zürichben Häberli/Marchand asztalom volt (Alfredo Häberli és Christophe Marchand zürichi tervezők – a szerző megjegyzése), nagyon szerettem. Mindig jól tudtam alkalmazni a különböző projektekhez, megbeszélésekhez, ki tudtam teregetni a terveket, az összetartozó dokumentumokat dossziéba tudtam rendezni stb. A falon is szükségem van olyan felületekre, ahová feljegyezhetem a feladatokat, s ha megoldottam, egyszerűen letörlöm őket.

Mit szeret az irodában, és mit nem?

Gyűlölöm a tárgyalóelemekből összerakott íróasztalokat. A túl szűk fülkéket, amik semmilyen változtatást nem tesznek lehetővé, és persze a túl nagy irodákat is. Túl hangosak, zavaróak, lármásak. Szeretem a teret, a fényt és a kellemes légkört. De hát ki nem?

Nincs olyan érzése, hogy az irodája árulkodik Önről?

De igen, van. Az irodám kreatív hely, és rezonál a hangulatomra. Ha szomorú vagyok, vagy ha az iroda sötét, veszek egy nagy csokor virágot. Az ablakomat függöny díszíti – ez is az önkifejezés eszköze nálam. Gyakran teszek ki vagy ragasztok fel kis szuveníreket, pl. belépőjegyet, pici műanyagpoharat, bármit, aminek a formája vagy a funkciója megragadott. Majd egy idő után gyorsan megszabadulok tőlük.

Vannak olyan helyek, terek, ahol különösen szívesen dolgozik?

Nagyon szerettem a Hannes Wettstein irodában dolgozni (H. Wettstein zürichi formatervező, 2008-ban hunyt el, az iroda tovább működik – a szerző megjegyzése). Ott nagyon kreatív környezet vett körül. Köröskörül tervek és prototípusok. Szeretem az olyan gyűjteményeket, mint amilyenek a zürichi Iparművészeti Múzeumban (Museum für Gestaltung Zürich) találhatók. Ezeket alaposan körbe lehet járni és szemrevételezni.
Nagyon izgalmas a modern technika bekapcsolása a múzeumi munkába: videó és telefon konferenciák olyan személyek részvételével, akik mind máshol tartózkodnak. Bázelben pl. minden reggel korán bementem a Fondation Beyeler múzeumba, amikor még üres volt, nem jöttek a látogatók. A sajátos légkör teljes elmélyülést tett lehetővé. Nagyon szívesen tartózkodom a restauráló és a fotó műhelyekben. A múzeum kétségkívül különleges munkahely. Abu Dhabi semmihez nem hasonlítható. Ha elmegyek a Boldogság-szigetre (Saadiyat-Island), egy önálló "kulturális várost" látok megszületni. A homokból mindennap kinő valami új.

Vannak olyan helyek, ahol különösen szívesen dolgozna?

Tulajdonképpen nem. Elégedett vagyok azokkal a helyekkel, ahol dolgozom.

Vannak olyan helyek, amiket szívesen kihagyna, de nem teheti?

A repülőtér, a hotelszoba. Ezek nem nekem valók.

Szívesebben van egyedül az irodában, vagy szeret másokkal együttdolgozni?

Ez változó. Reggel szívesen vagyok egyedül, később inkább a munkatársakkal. Napközben néha annyit kell beszélnem, hogy este már egyáltalán nem vágyom rá. A munkanap végén szívesebben vagyok ismét egyedül, hogy a következő napra felkészüljek és átvegyem a dolgokat.

Korábban már említette, hogy az iroda az Ön számára kreatív, inspiráló hely.

Teljes mértékben. Az alkotás helye.

Vannak az Ön számára fontos rituálék az irodai mindennapokban?

Minthogy Bécsből származom, természetesen a kávészünet (bár én teázom), a rövid csevely a kollégákkal. Ezzel kapcsolatban rugalmas vagyok, mert a mi szakmánkban sokszor merülnek fel váratlan dolgok.
Szeretek ebédelni, de nem szívesen étkezem egyedül. Ez már szinte rituálé. Itt Abu Dhabiban nyáron van egy furcsa szokásom. Az irodában olyan hideg van a légkondi miatt, hogy a 48 °C fokos hőségben naponta egyszer megkerülöm az épületet, hogy felmelegedjek. Ezen mindenki nagyon jól szórakozik.
Igaz, van még egy megrögzött szokásom: minden komoly projekt előtt kitakarítok.

Mik voltak a döntő változások az eddigi irodai életében?

Az önálló kis irodáról a nagy nyitott irodatérre, az un. "képernyő-irodára" való átállás. A New-York-i, Los Angeles-i és párizsi kollégákat – az időeltolódást figyelembe véve – ugyanabban az időpontban egy irodában "látni" úgy, hogy fizikailag nincsenek is ott.

Elmesélne nekünk egy igazi lélegzetelállító "hűha"élményt, ami az irodával kapcsolatos?

Az Ernst Beyelers (galéria tulajdonos, műgyűjtő, a Fondation Beyeler alapítója, 2010-ben hunyt el – a szerző megjegyzése) iroda Bázelben, a Bäumleingasse-n található, és itt van a galéria is. Pici galéria, fatüzelésű kályhával, és hihetetlen műkincsekkel, van Gogh, Matisse, Mondrian. Nem is tudom összeszámolni, hány ilyen "hűha" élményem volt. A MAK (Museum für angewandte Kuns in Wien) nagyon speciális, nagyon öntörvényű volt, de nagyon izgalmas és kreatív is egyben. Néha viszont szabályosan félelemkeltő volt a hatalmas asztal.

A legfontosabb tárgy az irodában?

A laptop.

És az Ön számára legfontosabb tárgy az irodájában?

A laptop vagy a kávéscsésze? Nem is tudom.

A legszemélyesebb tárgy?

A könyv, amit éppen olvasok. Vagy talán a gyöngyökből készült apró vietnami figura, ami jó szellemként áll előttem pici beépített csengővel.

Legfontosabb munkaeszköze?

A laptop.

Legkedvesebb tevékenysége az irodában?

A gondolkodás és a teázás.

A legfőbb elvárások az irodával szemben?

Legyen világos, napfényes, barátságos, kommunikatív, könnyen megközelíthető, rugalmas, nem steril, legyenek benne tágas terek, jó belsőépítészeti megoldások, erős könyvespolcok, és fiókok, amikben minden elfér, hogy az iroda üresnek, rendezettnek nézzen ki.

Hasonlít ehhez az irodája Abu Dhabiban?

Abszolút. Néhány ablak ráadásul a tengerre néz.

Hány órát tölt naponta az irodában?

Kb. 10 órát.

Köszönjük az interjút!

Nagyon szívesen…