Meghívó egy permanens utazásra
„Ötlet-fejlesztés. Mit jelent a termékfejlesztés a kutatás, a formatervezés és az ipar számára? Ez a kérdés volt a Vienna Design Week keretében, a Bene bécsi bemutatótermében megrendezett szakmai beszélgetés témája.Jeremy Myerson elméletkutató, Luke Pearson és Tom Llyod iparművészek, valamint az ipar képviseletében Thomas Bene, a Bene AG igazgatótanácsának elnöke, a kreatív tervezési folyamat és a modern tudással rendelkező munkatárs munkatipológiái, valamint a gazdaságos termékkövetelmények közötti feszültségeket vették górcső alá. Alapul a PARCS "vízre – azaz piacra – bocsátása" szolgált.
Ha valaki sokat utazik, annak van miről mesélnie. Méghozzá nem is keveset. Az az "utazás", amire a Bene hónapokkal ezelőtt vállalkozott, a kimenetelét illetően teljesen nyitott volt. "Tudtuk, hogy a modern irodával szembeni követelmények drámaian megváltoztak – mondta Thomas Bene, a Bene AG igazgatótanácsának elnöke. Az irodai munkavégzés már nem egy függőleges vonal mentén, hanem hálószerűen történik. A tudás alapú munka és a tudás birtokában lévő munkatársak dinamikus, interaktív és állandó mozgásban lévő irodai és kommunikációs kultúrát igényelnek. Ezért a kérdés egészen konkrétan úgy merült fel, hogy: "Vajon milyenek legyenek azok a bútorok, amelyek az ilyen jellegű munkavégzéshez optimális környezetet biztosítanak?"
Új fajok A helyes válaszok megszerzése érdekében, a Bene támogatóként csatlakozott a neves londoni Royal College of Art, Helen Hamlyn Research Centre projektjéhez, amely az új, versenyképes tudással rendelkező munkatársak "fajának" sajátosságait, szokásait és szükségleteit kutatta. Az intenzív kutatások, a helyszíni megfigyelések és az interjúk végül négy egyértelmű profilt határoztak meg. A modern irodai munka tipikus magatartási mintáit a következőképpen foglalhatjuk össze:
The ANCHOR – vagyis íróasztalfüggő
Tevékenysége elsősorban saját íróasztalára, valamint annak közvetlen környezetére koncentrál. A kommunikáció többnyire egydimenziós, felé irányuló: megkapja az információkat, majd feldolgozza azokat. Az ilyen munkavégzés klasszikus példái a back-office területek, ill. az adminisztratív tevékenységek.
The CONNCECTOR – vagyis a közvetítő
A "közvetítő" tevékenysége kb. 50-50%-ban használja a saját íróasztalát, és az egyéb irodai infrastruktúrát. Gondoskodik az információ-áramlásról, begyűjti, majd elosztja az információkat. Tevékenységének hatásköre elsősorban a saját vállalatára terjed ki. Többnyire ő az, aki mozgásban tartja a szemtől-szembe kommunikációt, és – valódi beavatottként – a vállalat klasszikus ütőerén helyezkedik el.
The GATHERER – vagy begyűjtő A "begyűjtők" szélesebb parketten mozognak, az egész irodát használják, és sokszor vannak úton. Ők képviselik a tudás neuralgikus csomópontjait. Íróasztalukon landolnak az információk, ugyanakkor íróasztaluk a visszavonulás színhelye is, ahol az útjuk során összegyűjtött anyagokat feldolgozhatják.
THE NAVIGATOR – a navigátor:
A "navigátor" alig tartózkodik az irodában, sokszor nincs is saját íróasztala. Rengeteget utazik mind belföldön, mind külföldön. Az irodába azért jár be, hogy információt cseréljen, ill. megbeszéléseken vegyen részt. A navigátor élete elsősorban kommunikációból áll.
Kommunikáció és koncentráció között
Megfelelően sokoldalúnak, kommunikáció orientáltnak és rugalmasnak kell tehát lennie annak a környezetnek, amelyben az emberek mozognak. Jeremy Myerson, a Helen Hamlyn Centers igazgatója számára azonban két felismerés döntő jelentőségű volt: "Az irodában minden a kommunikációról szól. Ugyanakkor az irodában minden a koncentráció körül forog! Mert függetlenül attól, hogy kivel és hol dolgozunk együtt, mindenhol lehetővé kell tenni a munkára, a tulajdonképpeni produktív tevékenységre való összpontosítást; akár egyedül vagy közösen, tervszerűen vagy spontán végezzük azt."
"A másik alapvető felismerés pedig az, hogy messze vagyunk még a céltól" – mondja Myerson. "Ez egy permanens utazás!"
Produktívnak lenni akkor is, ha nem a munkahelyen ülünk!
Az "Új munkakörnyezet" című felfedező túránk "utastársai" és egyben "kormányosai" Luke Pearson és Tom Lloyd, az Egyesült Királyságban élő iparművészek és tervezők, akik a kezdetektől fogva részt vettek a kutatási folyamatban.
"A design folyamat kimenetele számunkra is teljesen nyitott kérdés volt" - mondja Tom Lloyd a Lilli Hollein által moderált beszélgetésben. "Nagyon fontos volt számunkra, hogy megbízónk, a Bene, kellő időt biztosított, és így részletesen megismerkedhettünk az elemzések eredményeivel, és sok energiát tudtunk az optimális formatervezésre fordítani."
"Az egyik legfontosabb felismerés az volt számunkra, hogy az irodai munka egyre inkább elválik a saját íróasztaltól" - hangsúlyozza Tom Lloyd. "Ma az az ember, aki nem a saját asztalánál ül, hanem az iroda tetszőleges pontján, pl. másokkal együtt, ugyanúgy értéket termelhet a vállalat számára, mint az előzőek. Éppen ezért az irodában olyan területeket kell kialakítani, amelyek alkalmazkodnak a különböző kommunikációs helyzetekhez.
PARCS
Így váltak a PearsonLloyd számára a történelmi és antropológiai "kommunikációs helyszínek" előképpé és ötletforrássá a tervezés folyamatában. A PARCS esetében a tervezők egyértelműen archetipikus formákhoz nyúltak vissza, a követelmények tekintetében pedig a modern munkavégzésre koncentráltak.
A sokoldalúan kombinálható, igény szerint konfigurálható, összekapcsolható, módosítható bútordarabokból és elemekből álló kollekcióval rendkívül változatos, egyéni munkakörnyezetek hozhatók létre. Az egyes szettek specifikus formája a sajátos követelményekhez igazodik – a kommunikációt vagy éppen a koncentrációt segítve, az interaktivitás vagy a visszavonulás követelményéhez.
"Számunkra nagyon fontos, hogy a PARCS ne egy "készen tálalt" termék legyen csupán, hanem kulturális közvetítő, katalizátor" - mondja Luke Pearson. "A technológiák változásával a PARCS is továbbfejlődik és változik majd."
